Pár-, családkonzultáció

A pszichológiai segítségnyújtás egyik leghatékonyabb formája, amely a pár vagy a család minden tagjának részvételével történik. A család egységet képez, a tagjainak pedig nagyon komoly erőforrásai vannak ahhoz, hogy együtt képesek legyenek megoldani problémáikat.
Az alábbi esetekben érdemes részt venni a konzultáción:
  • családon vagy párkapcsolaton belüli feszültségek
  • kommunikációs problémák
  • a kapcsolat válsága (pl.elhidegülés esetén)
  • gyermeknevelési problémák
  • aktuális átmeneti krízis a családban (pl. az 1. gyermek születése)
  •  megváltozott élethelyzetekkel (pl. munkanélkülivé válás) kapcsolatos problémák
Párkonzultáció esetén egy férfi kollégával együtt szoktuk fogadni az családokat, párokat. Egyrészt annak érdekében, hogy a nemi arány kiegyenlítődjön a párok esetében; másrészt azért, hogy ketten hatékonyabban tudjunk segíteni.

Ha készek eljönni hozzánk, akkor tájékoztatásul:
kéthetente egyszer találkozunk a párokkal 90p-ben (Ár: 18000 Ft/alkalom).
Addig is ajánlanék egy cikket olvasásra:
Mit tehetünk a párkapcsolatunkért?
Hogyan előzhetjük meg a kapcsolatunk megromlását? Egyszerűen hangzik, de lehet – mégsem olyan könnyű a gyakorlatban megvalósítani… Döntsék el Önök! Nézzük meg a gyakorlatban: hogyan előzhetjük meg a kapcsolat megromlását, és az esetleges válást.
  • Hallgassuk meg egymást, fejezzük ki gondolatainkat, érzéseinket és vágyainkat. Beszéljük meg a problémáinkat, mi az, ami zavar vagy ami rosszulesik a másiktól. De ugyanígy, azt is fejezzük ki, hogy nekünk mi esne jól, mit szeretnénk. Párunk nem gondolatolvasó és nem is várhatjuk el tőle, hogy kitalálja gondolatainkat – még akkor sem, ha sok éve ismerjük egymást!
  • Kezeljük a helyzeteket humorral, nevessünk együtt sokat, akár kedves beceneveket találjunk ki párunk megszólítására. A humorérzék nélkülözhetetlennek tűnik egy kapcsolatban, de az önirónia is fontos lehet, amikor magunkat is képesnek vagyunk humorosan látni.
  • Fejezzük ki köszönetünket, ha párunk készített (pl. finom vacsorát) vagy adott nekünk valamit, akár kérés nélkül (ajándékot) vagy a kérésünkre (az asztal másik végéről a sótartót). Ha jól éreztünk magunkat vele, ha együtt töltöttük a szabadidőnket, azért is hálásak lehetünk.
  • Bocsássunk meg a másiknak, ha valami olyat tett vagy mondott, ami nem esett jól. Beszéljük meg, hogy mi fájt az adott eseményben (pl. ha elkésett a randiról), de ne őt kritizáljuk, ne minősítsük a másik személyét, hanem fejezzük ki, hogy a viselkedésével milyen érzéseket vagy/és gondolatokat keltett bennünk, mondjuk el neki (pl. nagyon izgultam, mikor vártam rád, mert úgy gondoltam, hogy valami bajod esett), majd engedjük el a negatív érzéseinket.
  • Beszélgessünk egymással a másik véleményét is elfogadva és ne minősítsük azt. Tudatosíthatjuk magunkban, hogy a nézeteink különbsége nem a növelik a kettőnk közti különbséget, nem a kettőnk közti szerelem ellen hatnak, hanem egyszerűen csak két különböző, de egyenrangú vélemény – és nem különbség!
  • Minden nap legyen időnk egymásra, a szabadidőnket és élményeinket osszuk meg egymással. A közösen és kölcsönösen jólesően eltöltött idő pozitívan hat nem csak az egymás iránti érzéseinkre, hanem a kapcsolatra is.
  • Minden nap fejezzük ki párunk iránt szeretetünket (pl. küldhetünk neki napközben e-mailt, dicsérjük meg, mosolyogjunk rá, simogassuk meg, stb.). Fontosnak tűnik, hogy úgy fejezzük ki párunk iránt a szeretetünket, hogy ő is érezze azt, az ő személyes szeretetnyelvén.
  • Legyünk kompromisszum-készek! De fontos tudnunk, hogy vannak megoldható és megoldhatatlan problémák egy kapcsolatban. A megoldható problémánál egyszerűbb megegyezni (pl. moziba menjünk, buliba, vagy maradjunk otthon?), ilyenkor az egyik, majd a másik fél engedhet. A megoldhatatlannak tűnő problémánál idővel összecsiszolódhatunk, de az is lehetséges, hogy az a megoldás, hogy együtt élünk vele, elfogadjuk. (pl. egyik fél introvertált, csendesebb alkat, vagy más a gyermekkorból származó mintánk, hogy milyen az „ideális család” vagy más a pénzhez való viszonyunk).
  • Keressük a jót társunkban! Ne hasonlítgassuk másokhoz, főleg ne az előző kapcsolatainkhoz.
  • Tekintsük párunkat velünk egyenrangú személynek, akinek joga van mást gondolnia dolgokról, máshogy viszonyulni eseményekhez vagy máshogy éreznie, mint nekünk.