Az elválás két szakasza

2017.07.09 15:49

Egy tartós kapcsolat megszakításának kezdeményezői az esetek 70%-ában a nők. E mögött gyakran inkább figyelem felhívási vágy él. Amikor először merül fel az elválás gondolata, ezt olyan mély érzelmek kísérik, mint az elégedetlenség, kiábrándultság és a düh.

A döntés itt elsősorban nem a válásról szól, hanem az egyik fél függetlenedési vágyáról és a hiányérzeteiről. Ekkor még befolyásolható a személy a döntésében és általában csak a  barátaival beszél a válás lehetőségéről. Végül a társ bevonása is megtörténik.

1.Döntéshozó szakasz: a szakítás vagy válás gondolatának felmerülésétől a döntésig tart.

Egy elválást hosszú döntési folyamat előz meg, amin belül egy ellentétes irányú mozgás figyelhető meg: néha a válás irányába, máskor megszakadt kapcsolat felé való közeledés. A mozgás pillanatnyi irányát az szabja meg, hogy a válás iránti vágy erősebb-e bennünk, vagy a magunkra maradástól való félelem. 

Jellemezheti még a próbálkozások a kapcsolat megtartására a jobban ragaszkodó fél által.

2. Alkalmazkodási fázis: a különköltözéstől a váláson át a megújult identitás kialakulásáig és az érzelmi leválásig.

Ilyenkor kezdődhet a különálló élet kialakítása, a mindennapi megszokott együttműködés, a gondok megosztása és az intimitás csökken. Eltávolodnak a szabadidő közös eltöltésétől és a közös barátoktól.

A legnagyobb tehertétel a gyermekektől való részleges leválás lehet és a felmerülő egzisztenciális nehézségek – különösen, ha egy lakásban lenne szükséges különálló identitást kialakítani.

Megkezdődik a berendezkedés az új életre, melynek része az érzelmi elválás. A válás mindig kudarcélmény, ami csökkenti az önértékelést. Cél lehet az új identitás megtalálása a megváltozott szerepekben. A társas kapcsolatok is átalakulnak: az addig közös baráti kör megoszlása mellett a volt társ szüleivel, családjával való kapcsolattartás is megváltozik.